József és testvérei

Jákob nagyon szerette második legfiatalabb fiát, Józsefet. Már gyerekként is látni lehetett tehetségét és jámborságát. Mivel József anyjának, Ráhelnek különleges szépségét is örökölte, egyáltalán nem meglepő, hogy ő volt apjának kedvenc fia. Jákob sok időt töltött azzal, hogy átadja mindazt a tudást Józsefnek, amit apjától és nagyapjától és Shem és Eber iskoláiban tanult. Bátyjai mind féltékenyek voltak rá emiatt a különleges bánásmód miatt. Gyanakvással fogadták, amikor József 17 évesen csatlakozott hozzájuk, hogy ő is pásztor legyen.

József kapcsolata feszültté vált testvéreivel. Ez a feszültség akkor csúcsosodott ki, amikor József elkezdett az álmairól mesélni. Ezek az álmok ugyanis megerősítették bátyjait abbéli hitükben, hogy öccsük uralkodni akar rajtuk.

Egyszer József elmesélte, hogy azt álmodta, hogy kévét köt a mezőben a testvéreivel, és a bátyjai kévéi meghajoltak az övéi előtt. Máskor pedig azt az álmát mondta el, amelyben a nap, a hold és 11 csillag rótta le tiszteletét előtte.

Jákob figyelmeztette Józsefet, hogy ne meséljen ilyen álmokat a testvéreinek, és kérte fiait, hogy felejtsék el, hogy valaha is hallottak ezekről az álmokról. Nem akart éket verni fiai kapcsolata közé. Szíve mélyén azonban tudta, hogy József álmaiban van igazság, és hogy második legifjabb fia egyszer még nagy és erős uralkodó lesz.

Egy napon József otthon maradt apjával, amíg testvérei a nyájat őrizték Shechem mellett. Mikor már nagyon késő lett, és Jákob még mindig nem hallott a fiairól, aggódni kezdett, hogy talán valami bajuk esett. Elküldte értük Józsefet, kérte, hogy hozzon hírt felőlük. Miközben bátyjait kereste, József belebotlott valakibe, aki elmondta neki, hogy testvérei Dothan felé vették az irányt. Arra vette hát útját, és meg is találta őket ott. Már messziről látták bátyjai, hogy József közeledik, hiszen tarka köpenye, amit Jákobtól kapott, összetéveszthetetlen volt bárki más ruházatával. Fellángolt féltékenységük, és egy közeli kútba dobták. Ruben úgy tervezte, hogy majd kiszedi onnan öccsét, és sértetlenül visszaadja apjuknak. Ezzel el is ment segíteni Jákobnak. Ám mire visszaért, testvérei eladták Józsefet egy arra járó ismaelita kereskedő-karavánnak.

József testvérei hamar megbánták tettüket, viszont nem voltak képesek elmondani az igazságot apjuknak. Levágtak ezért egy kecskét, és a Józseftől elszedett színes köpenyt belemártották a vérébe. Ezt a véres köpenyt pedig odaadták az apjuknak, és csak annyit mondtak neki, hogy ezt találták az állatok őrzése közben. Jákob persze azonnal felismerte a ruhadarabot, és azt hitte, hogy kedvenc fia vadállatok áldozatául esett. Évekig vígasztalhatatlanul gyászolta legkedvesebb fiát.