A testvérek visszatérnek Egyiptomba

Az Egyiptomból hozott élelmiszerkészletnek kezdtek a végére érni Jákob házában. Ìgy tehát ismét Egyiptomba kellett menni, de nem mehettek a testvérek a legifjabbik öccsük, Benjámin nélkül. Jákob ennek nagyon ellene volt, de amikor Júda megfogadta, hogy ha kell, a saját élete árán is megvédi Benjámint, akkor Jákob elengedte őt a többiekkel. S azt is mondta fiainak, hogy adják vissza a zsákjaikban talált pénzt, és vigyenek ajándékot is Egyiptom uralkodójának. Ezt követően pedig megáldotta őket, és a testvérek útnak indultak.

Egyiptomba érvén a testvérek József színe elé járultak, aki látván, hogy Benjámin is eljött, arra utasította az embereit, hogy vezessék a házba őket és készítsenek számukra ebédet. Ìgy is történt, de József testvérei nagyon gyanúsnak találták a hirtelen jött kedvességet. Elmondták hát József fő képviselőjének, hogy hazaérvén megtalálták zsákjaikban azt a pénzt, amivel legelső alkalommal fizettek az élelemért. Azonban a József képviseletében fellépő férfi megnyugtatta őket, hogy biztosan Isten tett csodát, mert az általuk fizetett pénzösszeg ott van a kincstárban. Ezt követően pedig Simeont is odavezette hozzájuk, aki elmondta nekik, milyen jól is tartották őt a börtönben, s mindnyájan leültek az asztalhoz.

Amikor József is megérkezett, testvérei átadták neki az apjuk által küldött ajándékokat. József szívélyesen üdvözölte őket, majd idősödő apjuk felől érdeklődött. Aztán Benjámint külön is üdvözölte, de ezt követően félre kellett vonulnia, mert könnyek szöktek a szemébe, és nem akrta, hogy ezt lássák testvérei.

Miután rendbe szedte magát, visszatért testvérei körébe és betöltötte házigazdai szerepét. A testvérek most először éreztek önfeledt boldogságot azóta, hogy eladták Józsefet. Mert bár tudtukon kívül, de mind a 12 testvér együtt volt. Csak József tudta ezt, s arra gondolt, milyen jó is a testvérekkel békében és harmóniában élni.

Az ebéd alatti beszélgetés során József többször is meglepte testvéreit azzal, hogy mennyire mélyen ismeri életüket. Pl. életkoruk szerint ültette egymás mellé őket, és mindenkit a saját nevén szólított meg. Úgy tett, mintha mindezt a tudást a kupájából olvasta volna ki, amit időnként a füléhez is tartott, hátha súg neki valamit.

Ebéd után pedig mindenkinek adott némi ajándékot, de Benjáminnak ötször annyit, mint a többieknek.

Nincsenek megjegyzések: