Miért pont almát mártogatunk mézbe Rosh Hasanakor?

Elsősorban azért, mert édes. Kombinálva a méz édességével kiválóan szimbolizálja azt, hogy mennyire nagyon édes évet is remélünk I-tentől.

Ettől persze a kérdés még marad: miért pont alma, amikor annyi más édes gyümölcs is van? Miért nem mondjuk barackot vagy mangót mártogatunk?

Nos az alma az Édenkertet szimbolizálja, ami a Midrás szerint almaillatú. A Kabbalában "a szent almaliget"-ként utalnak rá. A Teremtés könyvében Izsák így beszélt Jákobról: "Oda méne azért, és megcsókolá őt: s megérezvén ruháinak szagát, megáldá őt, és monda: Lám az én fiamnak illatja olyan, mint a mezőnek illatja, a melyet megáldott az Úr." Rási, a leghíresebb Biblia- és Talmud kommentátor úgy magyarázta ezt az idézetet, hogy a mező illata az az Édenkert almaillatát jelenti.

Az Énekek Énekében (8:5) Salamon így írja le I-tennek saját népe iránt érzett szeretetét:

"Kicsoda ez a ki feljő a pusztából,
a ki az ő szerelmeséhez támaszkodik?
Az almafa alatt költöttelek fel téged,
ott szült téged a te anyád,
ott szült téged a te szülőd!"

Azzal, hogy Rosh Hasanakor almát eszünk, megpróbáljuk I-tent emlékeztetni erre az ősidők óta fennálló szeretetre.